Egy újabb hét, újabb bemutatkozás. Ismerjétek meg most Kata munkáit!
Tavaly márciusban kezdődött... Egy nap azt gondoltam, hogy kipróbálom, tudok-e varrni. Sosem tanultam, sosem tanítottak. Bár az általános iskola nyolcadik osztályában technika órán próbálkoztunk, de ki emlékszik arra?! Aztán mikor beindult a vezérhangya, előszedtem a nagymamám megsárgult varrógépét a padlásról, megkértem az apukámat, hogy mutassa már meg hogyan kell befűzni a cérnát a gépbe és varrjunk egy kicsit. Aznap estére elkészült az első táskám, ami ugyan bűn ronda volt, de akkor is megcsináltam, igaz sosem büszkélkedtem vele. :D
Íme egy montázs Kata pár termékéről, ha tetszenek munkái keressétek fel blogján, és ismerekedjetek meg vele részletesebben is.
Tavaly márciusban kezdődött... Egy nap azt gondoltam, hogy kipróbálom, tudok-e varrni. Sosem tanultam, sosem tanítottak. Bár az általános iskola nyolcadik osztályában technika órán próbálkoztunk, de ki emlékszik arra?! Aztán mikor beindult a vezérhangya, előszedtem a nagymamám megsárgult varrógépét a padlásról, megkértem az apukámat, hogy mutassa már meg hogyan kell befűzni a cérnát a gépbe és varrjunk egy kicsit. Aznap estére elkészült az első táskám, ami ugyan bűn ronda volt, de akkor is megcsináltam, igaz sosem büszkélkedtem vele. :D
Táskákat készítek. A nevük Fáni-táska. Azért Fáni, mert olyanok mint én.
Nem hasonlítok elefántra, hál'Isten, nem dehogy.:) A nevem Schneider
Kata, talán ismeritek a "Schneider Fáni de azt mondta, nem kell néki
piros szoknya" kezdetű nótát... A barátaim egy jól
sikerült falusi bál alkalmával rám ragasztották ezt a nevet, hát innen jön a Fáni. :)
Mostanra
úgy gondolom, tudok varrni. Megtanítottam magam és a szabadidőm nagy
részét ezzel töltöm, ami pedig a legjobb benne, az az, hogy mindez
boldoggá tesz.Íme egy montázs Kata pár termékéről, ha tetszenek munkái keressétek fel blogján, és ismerekedjetek meg vele részletesebben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése